Athén az Attikai-félszigeten, a tengertől 5 km-re jött létre, kikötője Pireusz volt. A város magja az Akropolisz (fellegvár) volt, amely már a mükénéi korban is létezett.

A Monarchia kora és az Arisztokratikus Köztársaság kialakulása Kr. e. XIV–VIII. században Athén élén királyok álltak, egyikük Thészeusz volt, aki Attika településeit egyesítette. A lakosságot ekkor 3 foglalkozási csoportba osztotta: arisztokraták (eupatridák), földművesek (georgoszok) és mesteremberek (demiurgoszok). A Kr. e. VIII. században megszűnt a királyság, és a várost ezután az arisztokrácia vezette. Közülük kerültek ki az arkhónok, akiknek száma kezdetben 1, majd 3, végül 9 volt; hivatali idejük kezdetben életük végéig, majd 10 évig, végül 1 évig tartott. Az egykori arkhónokból jött létre az arisztokratikus vének tanácsa, az Areioszpagosz.

A Démosz (köznép) megerősödése és a Reformok kora A Kr. e. VIII. századtól kezdődő görög gyarmatosítás, valamint a fellendült hajózás és kereskedelem komoly hatással volt Athén társadalmi életére. Az olcsó gabona behozatalával csökkent az arisztokrácia gazdasági és politikai ereje. Ezzel egy időben felemelkedett egy gazdag ipari, kereskedő és hajótulajdonos réteg, amely a démosz jogi egyenlőségéért szállt síkra. Az arisztokratákból álló lovashadsereg háttérbe szorult, és meghatározóvá vált a nehézfegyverzetű gyalogság (hopliták) és a tengeri flotta.

A megerősödött démosz fő céljai az adósrabszolgaság megszüntetése, a jogi egyenlőség és a törvények írásba foglalása, valamint a polgárság területi alapon történő besorolása voltak.

• Drakón törvényei: Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a törvényeket. Ezek rendkívül szigorúak voltak („drákói szigor”). Bár az arisztokrácia érdekeit védték, gátat szabtak az önkényes jogértelmezésnek és a vérbosszúnak.
• Szolón reformjai: Kr. e. 594-ben Szolón arkhónként intézkedett.
  • Szeiszaktheia: Eltörölte a polgárok adósságait és az adósrabszolgaságot, sőt állami pénzen visszavásárolta a külföldre eladott adósokat, visszaadva földjeiket.
  • Demokrácia alapjai: Törvényhozói munkájával megteremtette a demokrácia alapjait.
    • Timokratikus alkotmány: Évi jövedelem alapján vagyoni osztályokba sorolta Athén lakosságát (ötszáz mérősök, lovagok/háromszáz mérősök, ökörfogatosok/kétszáz mérősök, napszámosok). Mindenki részt vehetett a népgyűlésen és a politikában.
    • 400-ak tanácsa (bulé): Létrehozta a 400-ak tanácsát, amely a népgyűlés napirendjét készítette elő, és az első három vagyoni osztályból kerülhettek ki tagjai.
    • Esküdtbíróságok (heliaia): Megszervezte az esküdtbíróságokat, melynek minden athéni polgár tagja lehetett.
    • Gazdasági intézkedései között szerepelt az olívaolaj kivételével az agrártermékek kivitelének megtiltása, valamint idegen iparosok betelepülésének elősegítése.
    • Családjogi intézkedései között engedélyezte a szabad végrendelkezést, és igyekezett megakadályozni az érdekházasságot.

A Türannisz kora Kr. e. 560–510 között zajlott a türannisz (zsarnokság) kora. Athén első türannosza Peiszisztratoszvolt (Kr. e. 560–527), aki a démosz szegényebb rétegeire támaszkodva szerezte meg a hatalmat.

• Elvette az ellenálló arisztokraták földjeit és kiosztotta a földnélkülieknek.
• Évi adót vezetett be, amiből zsoldossereget tartott fenn.
• Nagyszabású építkezéseket folytatott (Athéné-templom az Akropoliszon, Zeusz-templom Olümpiában).
• Vidékre kiszálló bíróságokat hozott létre.
• Előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött más poliszokkal, megteremtve az athéni hajók szabad mozgását a tengereken.
• Elterjedt a Dionüszosz-kultusz, bevezették a drámajátékokat. Peiszisztratoszt halála után fiai, Hippiasz és Hipparkhosz követték, de uralmukat már nemcsak az arisztokrácia, hanem a démosz sem nézte jó szemmel. Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiaszt pedig Kr. e. 510-ben elüldözték.

Kleiszthenész reformjai Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformokat vezetett be.

• A politikai berendezkedést territoriális (területi) alapra helyezte. Attika területét három részre osztotta: Athén és környéke, Attika középső (sík) vidéke, és a tengerpart.
• Mindhárom területen 10-10 harmadot jelölt ki. E 30 harmadból 10 phülét (kerületet) alakított ki úgy, hogy mindegyik terület 1-1 harmaddal képviseltette magát. A phülékben így az arisztokráciával szemben többségben volt a démosz (város + tengerpart). A phülé-rendszerre épült a katonai szervezet és a politikai élet.
• A türannisz visszatérésének megakadályozására bevezette a cserépszavazás (osztrakiszmosz) intézményét.

A Demokrácia kiteljesedése és a Periklészi virágkor A perzsa háborúk idején (Kr. e. 490 marathóni csata, Kr. e. 480 szalamiszi győzelem) jelentősen csökkentették az Areioszpagosz bíráskodási hatáskörét (Kr. e. 462). Az arkhóni hivatalt megnyitották a kétszáz mérősök előtt is (Kr. e. 458).

Periklész (Kleiszthenész unokaöccse), aki Kr. e. 444–429 között 15 évig sztratégosz volt, fontos reformokat vezetett be.

• Az ötszázak tanácsának és az esküdtszékeknek a tagjai napidíjat kaptak.
• Napidíjat kaptak a színházi előadásokon megjelenő polgárok is.
• A gazdagokra különféle kötelezettségeket rótt (színházi előadások, tornaversenyek rendezése, hadihajók felszerelése).

Államszervezet a periklészi virágkorban

• Népgyűlés (ekklészia):
  • Minden 20. életévét betöltött athéni polgár tagja volt.
  • A 10 phülé 3 részből álló szavazatai döntöttek.
  • Évente 40 alkalommal ülésezett, bárki felszólalhatott.
  • Hatásköre kiterjedt a háború és béke kérdéseire, szövetségkötésre, adók kivetésére, törvényhozói intézkedések szentesítésére, és polgárok száműzetésbe küldésére osztrakiszmosszal.
• Tanács (bulé):
  • Tagjait évente sorsolták a 30. életévüket betöltött polgárok közül (10 phülé egyenként 50 tagot delegált, így lett az ötszázak tanácsa).
  • Ellenőrizte a tisztségviselők munkáját, irányította az állam pénzügyeit, és elővéleményezte a népgyűlés elé kerülő javaslatokat.
• Bíróságok:
  • Areioszpagosz (vének tanácsa): Kr. e. 462-ig gyakorolta a főbírói funkciókat. Tagjai a legtekintélyesebb, hivatalviselt arisztokratákból kerültek ki.
  • Heliaia (esküdtbíróság): Kr. e. 462-től vette át a bírói szerepkört. A 6000 tagú esküdtbíróság athéni polgárok közül, phülénként sorsolt tagokból állt, és tanácsokra bontva ülésezett. Az ügyekben meghallgatás után azonnal, szavazással döntöttek.
• Tisztségviselők:
  • Arkhónok: Az állam élén 9 arkhón állt, de szerepük ekkor már formálissá vált. Évente sorshúzással választották őket.
  • Sztratégoszok: A phülé élén álló katonai parancsnokok. 10 sztratégoszt szavazással választottak, és az első sztratégosz irányította Athént.
  • Tamiasz: Pénzügyekért felelős tisztségviselő, 10 tagból álló testületet alkottak.

Társadalom a demokrácia virágkorában

• Teljes jogú polgárok (kb. 150 ezer fő):
  • Többségük saját munkájából élt, Periklész idején már napidíjat kaptak az esküdtszékek tagjai.
  • Szerepet vállaltak a politikában, működtették a demokráciát.
  • 18-60 éves koruk között katonáskodtak (a nehézfegyverzetű gyalogos katonák, a hopliták alkotta zárt alakzat volt a falanx).
  • Kr. e. 451-től csak az lehetett athéni polgár, akinek mindkét szülője az volt.
• Metoikoszok (kb. 75 ezer fő):
  • Személyükben szabad, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorlók, „idegenek” voltak.
  • Nem vehettek részt a politikában, nem vásárolhattak földbirtokot, ezért iparral és kereskedelemmel foglalkoztak.
  • Adót fizettek, nagyobb háborúkban katonáskodtak.
• Rabszolgák (kb. 50–100 ezer fő):
  • Athénban alakult ki először az érett vagy klasszikus rabszolgatartó társadalom, ahol a rabszolgáknak már komoly szerepük volt a gazdasági életben.
  • Helyzetük általában jobb volt, mint majd Rómában.

A Demokrácia gazdasági alapjai Athénnak jelentős mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenysége volt, amelyekből a polgárok és a metoikoszok nagy jövedelmekre tettek szert, adóikból pedig az állam is. A rabszolgák nagyfokú alkalmazása olcsó termelést tett lehetővé, és pótolta a politikával foglalkozó polgárok munkaerejét. Athén szövetségeseitől (déloszi szövetség) súlyos adókat követelt és kapott.

Csúcspont, válság és hanyatlás Athén nagyhatalmi politikát folytatott: a Kr. e. 478-ban létrehozott déloszi szövetséget saját céljaira használta fel, gazdaságilag megsarcolta szövetségeseit, és rákényszerítette rájuk az athéni politikai rendszert (demokráciát). Ezért a szövetség tagjai lázadozni kezdtek. Athén és Korinthosz közötti kereskedelmi verseny ellentétté vált, ami szembekerülést jelentett a Spárta vezette peloponnészoszi szövetséggel is.

Ez a gazdasági-politikai-katonai ellenségeskedés elvezetett a peloponnészoszi háborúhoz (Kr. e. 431–404).

• A háború során pestisben meghalt Periklész (Kr. e. 429).
• Athénban kiéleződött a politikai versengés, ami meggyengítette a poliszt.
• Végül Athén vereséget szenvedett, és felbomlott a déloszi szövetség.

A háborúk után a poliszok egymás elleni végtelen harcának időszaka következett, ami már a hanyatlás kora volt.

• A háborúk miatt az attikai kis- és középbirtokosok ellehetetlenültek, deklasszálódtak, számuk és politikai súlyuk csökkent.
• A városi iparosok, kereskedők is deklasszálódtak, miközben növekedett a rabszolgák száma és szerepe a gazdaságban.
• Átalakult a hadsereg is: megnövekedett a pénzért harcoló (zsoldos) katonák száma.
• A görög gyarmatvárosok „leváltak” anyavárosaikról, egyre kevésbé töltötték be a nyersanyagbázis és felvevőpiac szerepét.
• Athénban a demokrácia meggyengült, megszűnt a politikai egyenlőség. Az elszegényedett polgárság elveszítette poliszpolgári öntudatát és polisz-hazafiságát, és irányítható, szavazatát pénzért értékesítő tömeggé lett.

A Demokrácia értékelése Az ókorban az athéni demokrácia vonta be a legszélesebb néptömegeket az állam irányításába. Azonban fontos megjegyezni, hogy a nők, a metoikoszok és a rabszolgák nem rendelkeztek jogokkal (a lakosságnak kb. 10%-a vehetett részt a népgyűléseken). A közvetlen demokrácia (azaz minden polgár személyesen gyakorolhatta jogait) a városállami keretek között viszonylag jól működött. Veszélyhelyzet esetén azonban anarchiához, illetve diktatúrához vezetett. Athén demokratikus berendezkedése nagyban támaszkodott szövetségesei kizsákmányolására, akikre erőszakkal rá is kényszerítette a demokráciát.