Az ókori világban számos kulcsfontosságú fejlődés zajlott le, melyek alapjaiban határozták meg a későbbi emberi civilizációk fejlődését. Ezek közé tartozik az írás kialakulása és fejlődése, a görög filozófia megszületése és a római jogrendszer alapelveinek lefektetése.

Az írás kialakulása és fejlődése

Az írás alapvetően a nyelvileg kifejezett gondolatok maradandó rögzítésére szolgáló, emberi közösségek által elfogadott egyezményes jelrendszer. Az írás megjelenése előtt, és még ma is, különféle jelölőket használtak az információk tárolására, mint például a tulajdonjegy (billog) állatok megjelölésére, a rováspálca kölcsönök rögzítésére, a csomójelek a kínai és inka kultúrában emlékeztetés céljából, a kagylófüzérek üzenetek továbbítására, valamint a barlangrajzok, melyek például az altamirai és lascaux-i valósághű állatábrázolásokról ismertek.

Az írás kialakulásában döntő szerepet játszottak a praktikus szükségletek: a tulajdonjog rögzítése, a kereskedelmi ügyletek nyilvántartása, az élelmiszer- és árucikk-mennyiségek rögzítése (raktározás), valamint a társadalmi viszonyok szabályozása, ideértve a jogesetek és döntések, majd később a törvények rögzítését.

Az írás fejlődésének több szakasza volt:

• A legkorábbi forma a képírás lehetett, amely a barlangrajzok egyszerűsödésével alakult ki.
• Ezt követte a fogalomírás (ideogramma), ahol a képírás jeleit az elsődleges jelentésen túl más jelentésekhez is kapcsolták (pl. a Nap jele a nagy meleget, a láb jele a járást is kifejezhette).
• A szó- és szótagírás akkor jött létre, amikor a kép- vagy fogalomírás jeleihez bizonyos hangalakok is társultak, rögzülve ezzel a jelentés és a hozzá kapcsolódó szó.
• Végül a betűírás a szójelek kezdőhangjainak összeolvadásából alakult ki.

Az egyes írásrendszerek jellemzői:

• Mezopotámiai ékírás:

  • A sumér városállamokban már a Kr.e. IV. évezred végén létezett.
  • Képírásuk fogalommá, majd fokozatosan szótagírássá alakult.
  • Jellegzetes felületei az agyagtáblák, de fennmaradt pecséthengereken és sztéléken is.
  • Kiemelkedő emlék az Óbabiloni Birodalom uralkodója, Hammurapi törvényoszlopa, egy 2,25 méter magas kőoszlop, rajta az uralkodó igazságos ítéleteivel.
  • Fontos írott források közé tartozik a Gilgames eposz, himnuszok és isteni legendák.

• Az egyiptomi írások:

  • Kr.e. 2900 körülről már vannak hieroglif írásjeleket tartalmazó egyiptomi emlékek.
  • A hieroglif írás megfejtése Champollion francia tudóshoz köthető, aki az 1799-ben, Napóleon egyiptomi hadjárata során talált Rosette-i követ tanulmányozta. Ezen a kövön egy fáraó dekrétumai három nyelven (hieroglif, démotikus és ógörög) voltak rögzítve, és az ismert ógörög nyelv segítségével sikerült megfejteni a hieroglif írást.
  • Háromféle egyiptomi írás alakult ki:
    • Hieroglif: „díszírás”, elsősorban emlékműveken, fontos feliratokon használták.
    • Hieratikus: a mindennapi életben, gazdasági, irodalmi szövegek rögzítésére szolgáló „papi” írás, amely már egyszerűbb jeleket használt.
    • Démotikus: Kr.e. VII. században megjelent „népi” írás, amely még egyszerűbb, sok rövidítést és összevonást használt.
  • Az egyiptomiak kezdték használni a kő, fa és elefántcsont mellett a nílusi sást, a papíriusznádat, mint felületet, amire már tintával írtak. A papírusznád fontos exportcikké is vált. Később, a Kr.e. II. században a papíruszszállítmányok elmaradása miatt Pergamonban juh- és kecskebőrből készülő pergament kezdtek használni, ami gyorsan elterjedt a Közel-Keleten.
  • Fontos írott források: Halottak könyve, Ehnaton naphimnusza, sírfeliratok, „Paraszt panaszai”, Szinuhe története.

• A kínai írás:

  • Eredetileg képírás jellegű volt, de később elveszítve képszerűségét, szójeles írássá vált, amelyben a szó jele utal a szó értelmére és a hangzására is.
  • A kínai történelemben az írás jelentette az egységet, mivel nagyon sokféle nyelvjárás létezett és létezik ma is, de az írásmód összeköti őket.
  • A kínaiak találták fel az írás rögzítésére használt papírt.
  • Fontos írott források: Dalok könyve, Változások könyve, Okmányok könyve.

• A föníciai betűírás:

  • A föníciai városállamok (Türosz, Büblosz, Szidon) lakói az egyiptomi hieratikus írást használták, majd a Közel-Keleten már kialakult betűírások alapján megalkották saját ábécéjüket.
  • Ez egy 22 betűs ábécé volt, amely csak mássalhangzókat jelölt.
  • A föníciai betűírást átvették a Kánaán területére beköltöző zsidó törzsek, akik később már a magánhangzókat is jelölni kezdték.
  • A föníciai írást átvették a görögök is úgy, hogy a görög ábécé 26, később 24 betűből állt és már a magánhangzókat is jelölte.
  • A latinok az etruszkoktól tanulták el a betűírást, és csak az etruszkból hiányzó betűket (b, d, o, x) vették át a dél-itáliai görög telepesektől.

A görög filozófia kezdetei és klasszikus kora

Míg a keleti népek és civilizációk nagy tudásanyagot halmoztak fel, azt nem igazán rendszerezték, és nem gondolkodtak az ok-okozati összefüggésekről. Kezdetben a görögöknek is mitológiai, emberfeletti-isteni magyarázataik voltak a természeti és társadalmi jelenségekre, azonban lassan kialakult a mai értelemben vett tudományos gondolkodás. Ez a változás a bölcselkedők, filozófusok (philo szophia = bölcsesség szeretete) megjelenéséhez vezetett, akiknek világmagyarázatai elszakadtak a mitológiától.

• Korai, milétoszi filozófusok:

  • Egy-egy őselemre vezették vissza a világ keletkezését, például Thalész a vízre.
  • Hérakleitosz a tűzre vezette vissza a világ keletkezését, de foglalkoztatta a világ állandó változása is, amit az ellentétes erők küzdelme és kölcsönhatása eredményeként írt le (dialektika).

• A klasszikus kor filozófiája (Athén):

  • A Kr.e. VI. század végétől Athén lett a tudományos gondolkodás központja, ahol a politikában részt vevő polgároknak tudásra, műveltségre és szónoklati képességre volt szükségük.
  • Szofisták:
    • Fizetség ellenében tanították az athéni polgárokat az érvelés, szónoklás, vitatkozás tudományára.
    • Magukat bölcselkedőknek nevezték, és ők voltak Athén első hivatásos értelmiségi rétege.
    • Kétségbe vonták a világ megismerhetőségét, és azt vallották, hogy nehéz eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Protagorasz híres mondása: „mindennek mértéke az ember”, azaz mindenki maga dönti el, hogy az emberi értékekből, szokásokból mit tart jónak.
  • Szókratész:
    • Életéről tanítványai, Platón és Xenophón írtak.
    • A szofistákkal szemben azt állította, hogy vannak az emberektől független, örökérvényű értékek(igazság, szeretet, szépség), és az ember feladata ezek megismerése.
    • Módszere a „bábáskodás” volt: magát tudatlannak tettette, és kérdésekkel vezette rá partnerét a fogalmak megismerésére, problémáik megoldására.
  • Cinikusok:
    • Szókratész követői voltak.
    • Gondolkodásukban az autarkia, a megelégedés játszotta a főszerepet, amely szerint az erényes élet önmagában elvezet a boldogsághoz.
    • Legjelesebb képviselőjük Diogenész volt.
  • Platón:
    • Szókratész tanítványa volt.
    • Megalapította az Akadémiát, amely az első iskola volt, ahová beiratkoztak a hallgatók és tandíjat fizettek. Ez az intézmény 900 évig állt fenn.
    • Ideatana szerint a világ két részből áll:
      • A tapasztalati világ változó, csak a fogalmak (szép, jó) állandóak – ezek a fogalmak az ideák világában léteznek. Az idea az igazi, de nem érzékelhető valóság, az ideák világát kell a tudománynak vizsgálnia.
      • Ennek a szellemi világnak az árnyképe, tökéletlen, de érzékelhető és változó mása a mi tapasztalati, anyagi világunk.
    • Államtana:
      • Az állam célja a jó megvalósítása.
      • Az ideális államban mindenki a képességeinek megfelelő feladatokat végzi. Az ideális állam 3 rétegre tagolódik:
        • Bölcsek (filozófus királyok): erényük a belátás, filozófiára oktatják őket, ők irányítják az államot.
        • Harcosok: erényük a bátorság, zenére és tornára oktatják őket, ők védelmezik a közösséget.
        • Dolgozók: erényük a mértékletesség és semmire sem oktatják őket, ők a földművesek és a kézművesek.
      • A bölcsek és a harcosok vagyoni és családi közösségben élnek, hogy ne legyenek magánügyeik, és az egész idejüket az államügyeknek szentelhessék.
  • Arisztotelész:
    • Platón tanítványa, később Nagy Sándor nevelője volt.
    • Úgy tartotta, hogy az anyagi és a szellemi világ is valósan létezik, de a szellemi a magasabb rendű, mert a szellem ad formát az anyagnak. Feltételezett egy „első mozgatót”, egy istenséget, aki fenntartja a világot.
    • Megalapította saját iskoláját: a Lükeiont (innen ered a líceum szó).
    • Államtana (Politika c. művében):
      • Vizsgálta a kor görög alkotmányait.
      • Rossz államformák: türannisz (zsarnokság) és a szélsőséges demokrácia.
      • Jó államformák: a középrétegek uralmára épülő királyság, az igazságos egyeduralom.
    • Etika (ethosz=szokás, modor, illem): az erkölcsös nevelésről, cselekvésről szóló tanításában a szélsőségeket kerülő módszert javasolta („arany középút”).
    • Logika: az ok-okozati összefüggések feltárását tartotta fontosnak, ezzel megteremtette a tudományos gondolkodás alapjait.
    • Tudományok rendszerezése: elméleti (matematika), gyakorlati (politika) és létrehozó (művészetek) tudományokat különböztetett meg.
    • A művészet lényegét az utánzásban (mimészisz) látta.

A római jog alapelvei

A római jog az egyik legjelentősebb öröksége az ókori civilizációnak, melynek alapelvei a mai napig hatnak.

• A római polgárjog (civitas) megszerzése és elvesztése:

  • Megszerezhető volt a polgárjoggal rendelkező szülők törvényes házasságából való születéssel, honosítással vagy a rabszolgák felszabadításával.
  • Elveszíthető volt a szabadsággal együtt (ha ellenség fogságba ejtette a polgárt) vagy Rómából olyan provinciába történő áttelepüléssel, amely nem rendelkezett a római polgárjoggal.

• A római polgárjog elemei:

  • Politikai jogok (csak férfiaknak): szavazati jog a népgyűlésben, választhatóság joga tisztségekre, fellebbezés joga büntető perekben, jog a jósláshoz.
  • Személyi jogok: törvényes házasságkötés joga, jog az állam által elismert és védett tulajdonhoz.
  • Kötelezettségek: adófizetés, katonai szolgálat, köteles volt megjelenni a vagyonbecslésen (census).

• A római jogrendszer fejlődése:

  • Kezdetben szokásjogon alapult.
  • Kr.e. 450 körül foglalták írásba a törvényeket a XII táblás törvényekben.
    • Ebben már a közjog (államszervezet, államélet) és a magánjog (az emberek élete és kapcsolatai) szabályai, illetve az ezekhez kapcsolódó eljárások mellett rögzítették a patríciusok és a plebejusok jogi egyenlőségét is.
    • Szigorúan védték a magántulajdont.
    • Az apának a családban korlátlan hatalmat biztosítottak a családtagjai felett.
  • A Nyugatrómai Birodalom bukása után, a VI. század első felében Justinianus keletrómai császár jogtudósai elkészítették a Corpus Juris Civilis-t (polgári törvénykönyvet), amely a Kr.e. II. századtól Justinianus uralkodásáig hozott császári rendeletek gyűjteménye (Codex Justinianus) volt, tankönyvvel kiegészítve. Ez a gyűjtemény hosszú évszázadokon át meghatározta a jogfejlődést Európában.

• A római jog máig ható alapelvei:

  • Törvény előtti egyenlőség: a római polgárokat megillette az egyenlő bánásmód a bíróság előtt.
  • Tulajdon jogi védelme: a magántulajdon megszilárdulása, a kereskedelmi ügyletek hátterének biztosítása érdekében az állam szavatolta a magántulajdont, védte a tulajdonos érdekeit.
  • Ártatlanság vélelme: a vádlottat ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a bűnössége (a vád bizonyítása a vádló feladata).
  • Fellebbezés joga: valamilyen ügyben hozott ítélet ellen magasabb szintű bírói fórumhoz lehetett fordulni.
  • Visszaható hatály tilalma: nem lehetett a törvény meghozatalánál korábbi időszakra alkalmazni a törvényt.
  • Nem megfelelő törvények módosításának lehetősége: a valamilyen okból nem megfelelő törvényt módosítani lehet, és az egy területre, témára vonatkozó új törvény felülírja a korábbit.

Ez az átfogó áttekintés bemutatja az írás, a filozófia és a jog fejlődésének kulcsfontosságú állomásait az ókori világban, amelyek mind hozzájárultak a modern társadalmak alapjainak megteremtéséhez.