Az ókori gazdaságban a pénz megjelenése és formái szorosan összefüggtek az adott társadalmak gazdasági rendszerének fejlődésével és az árucsere igényével.Az ókori gazdasági rendszerek és a pénz előzményei

• • Az ókori Közel-Keleten az önellátás volt a jellemző gazdálkodási forma, főként családi gazdaságok vagy faluközösségek keretében.
  • A folyammenti kultúrákban kialakuló öntözéses gazdálkodás teremtette meg az oikosz gazdaságot(templom- vagy palotagazdaságot), amely már az árucsere egyik formája volt.
  • A templomgazdaságok kialakulásában és működésében kulcsszerepet játszott az, hogy egy nagyobb közösség (a templomokhoz vagy palotákhoz kapcsolódó emberek) együtt sikeresebbé válhatott az öntözés kialakításában és karbantartásában, a földek és csatornák védelmében, a hiányzó élelmiszerek és nyersanyagok beszerzésében (távolsági kereskedelem révén), valamint a gazdaság működtetésében és a közösség védelmében (pl. közcélú építkezések, raktározás, védelmi falak építése).
  • Ezeknek a gazdaságoknak redisztribúciós (újraelosztó) szerepük volt: összegyűjtötték a megtermelt élelmiszereket és kézműves termékeket, közösen raktározták őket, és szükség esetén (pl. rossz termés esetén) el tudták látni velük az embereket.
  • A központilag irányított termelés, illetve az önellátás során is képződhetett azonban felesleg, amelynek értékesítése megteremtette az árucsere másik formáját, a piaci árucserét. A megtermelt árut a piacon lehetett értékesíteni.
  • A kereskedelem kialakulásával jelent meg a pénz.

• A pénz fogalma és funkciói

  • A pénz egy általános csereeszköz, amely fizetéskor cserél gazdát.
  • Főbb funkciói:
    • Fizetési eszköz (csere- vagy közvetítőeszköz).
    • Értékmérő eszköz (termékek árának meghatározása).
    • Értékmegőrző, felhalmozási eszköz (megtakarítások).

• A pénz típusai az ókorban

  • A pénz történetének első formája az árupénz volt. Ekkor a pénz fizetési eszköz funkcióját valamilyen széleskörűen használt és elfogadott áru gyakorolta.
    • Az árupénz tudta orvosolni a piaci árucsere nehézségét, miszerint egyidőben és megfelelő mennyiségben legyen jelen a kínálat és a kereslet.
    • Az ókorban ilyen árucikk lehetett a gabona, valamilyen állat (bárány, kecske, teve, marha), prém, drágakő, só vagy valamilyen luxuscikk (pl. bors), és a nemesfémek is.
    • A nemesfémeket (arany, ezüst) – még nem a mai értelemben vett pénz formájában – felismerhetőségük, tartósságuk és kisebb egységekre történő feloszthatóságuk tette hosszú távon és széleskörűen elismert árupénzzé.
    • Bár a nemesfémek árupénzként való használata sok előnnyel járt a többi áruféleséghez képest, voltak bizonytalansági tényezők is: mindig szükség volt súlymérésre és az összetétel meghatározására is.
  • A bizonytalanság csökkentésére az uralkodók elkezdték meghatározott összetételű („finomságú”), súlyú és azonosításra alkalmas jelekkel ellátott vert pénzeket veretni.
    • A pénzveréshez aranyat, ezüstöt, rezet és bronzot, illetve az arany és ezüst természetes ötvözetét, az elektront használták.
    • A mai tudásunk szerint a pénzverés Lüdiában kezdődött a Kr. e. VII. században: Kroiszosz (Krőzus) király kezdett arany- és ezüstpénzeket veretni, amelyeknek egymáshoz viszonyított értékét is megállapította.
    • A vert pénzek minőségét a kibocsátónak kellett garantálnia. A pénzeken (totem)állatok, istenségek ábrázolása volt, amely beazonosíthatóvá tette a kibocsátót.

• Pénzhasználat az ókori civilizációkban

  • A görögök pénzhasználata:
    • Általában az ezüstpénzt használták. Ritka kivétel volt, és az is csak rövid ideig, a Spártában vert vaspénz.
    • A pénzverés alapegysége a drachma (4-4,5 g ezüst) és annak egyhatodát érő obolos volt.
    • A pénzverés és -használat gyors terjedéséhez a kereskedelem mellett a nagyértékű templomi kincsfelajánlások és a nagy létszámú zsoldosseregek fizetésének kényszere is hozzájárult.
  • A rómaiak pénzhasználata:
    • Arany- és ezüstlelőhelyek híján sokáig bronz pénzeket használtak, aminek alapegysége az as volt.
    • A Kr. e. II. századtól ezüst (denarius) és arany (aureus) pénzeket is vertek.
    • Görög mintára a pénzek elő- és hátoldalán istenábrázolásokat (pl. Ianus, Saturnus) és szimbólumokat (pl. sas, kerék) használtak.