A nyelvi szintek a nyelv különböző egységei, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hierarchikus rendszert alkotva. Ez a hierarchia a legkisebb, jelentés nélküli egységektől halad a legösszetettebb, teljes gondolatokat kifejező egységekig.

A hierarchia alján a hangok állnak, melyek írásban betűknek felelnek meg. A nyelv legkisebb egysége a fonéma, ami a beszédhangtól eltérően önálló jelentéssel nem bír, de jelentés megkülönböztető szerepe van (például: tár, zár, már). Egy adott nyelvben a fonémák száma korlátozott, nagyjából az ábécé betűivel azonos számú.

A fonémákból épülnek fel a szóelemek, más néven morfémák. A morfémáknak már van jelentésük. Fontos megjegyezni, hogy egyes morfémák formailag nem önállóak, ilyenek például a képzők, jelek és ragok, vagy a relatív szótő.

A morfémák és a lexémák között helyezkednek el az állexémák, más néven viszonyszók. Ezek formailag önállóak, de jelentésük csak más morfémákkal együtt van, példaként említhető a névelő vagy a névutó.

A következő szint a szó, vagy nyelvészeti terminológiával a lexéma. Minden lexéma önállóan áll mind formai, mind jelentési szempontból, és minden külön szótári szó lexémának minősül.

A szavakból, pontosabban a lexémákból épülnek fel a szószerkezetek, avagy szintagmák. A szintagma két lexéma szoros kapcsolatát jelenti (például: "anyám tyúkja"). A tagok közötti nyelvi viszony (alá-, fölé-, mellérendelés) határozza meg a szószerkezetet. Két fő fajtájuk az alárendelő és a mellérendelő szintagma.

A szószerkezetek alkotják a mondatokat. A mondat a beszédfolyamat információs egysége, amely tartalmilag és formailag is lezártnak tekintendő.

A nyelvi hierarchia legmagasabb szintje a szöveg. A szöveg a legmagasabb szintű nyelvi egység, melyet kisebb részekre oszthatunk (például bekezdésekre vagy fejezetekre). A szöveg tartalmazza az összes alatta lévő szint elemeit. Érdekesség, hogy egyéb feltételek mellett akár egyetlen hang is tekinthető szövegnek, mint például egy felkiáltó "Ó!!!". A szöveget különálló egységként kezeljük, de megemlítjük a nyelvi szintek között.

Összefoglalva, a nyelvi szintek egymásra épülnek: hangokból épülnek fel a szóelemek és szavak, szavakból a mondatok, és mondatokból a szöveg, így alkotva egy koherens és komplex nyelvi rendszert.