A szóképek (vagy trópusok) a költői nyelv jellegzetes kifejezőeszközei, amelyeket azonban a mindennapi beszélgetésekben, szóhasználatban is rendszeresen alkalmazunk. Ilyen például, amikor a „csésze füléről” vagy a „huszonegyedik század vívmányairól” beszélünk. A szóképek a nyelvi sokszínűség, igényesség, szemléletesség, sűrítettség, valamint a szokatlan, eredeti megnyilatkozás eszközei is.

A szóképek alapvetően arra utalnak, hogy a megnevezett dolog önmagán túl valami mást jelent. Lényegi mozzanatuk a közlés képfelidéző erejében rejlik. Képszerű kifejezésmódnak nevezzük azt a változatot, amikor egy fogalomról a másikra névátvitel történik. Ez a névátvitel egy kiinduló fogalmi síkot (vagy egyszerűen fogalmat) és egy cél képi síkot (vagy egyszerűen képet) feltételez. A fogalmi és a képi sík kapcsolatának jellege határozza meg a szókép típusát.

A szóképek többféleképpen osztályozhatók:

• Metafora típusú képek: Ezek a képek külső vagy belső tulajdonság, hangulati hasonlóság alapján történő azonosításon, névátvitelen alapulnak. A metaforával rokon képek a hasonlat, a megszemélyesítés és a szinesztézia.

  • Teljes metafora: Akkor beszélünk teljes metaforáról, ha mind a képi, mind a fogalmi sík jelen van a szövegben. Például Petőfi "A korláttalan természet / Vadvirága vagyok én" sorában a lírai én (fogalmi sík) azonosul a vadvirággal (képi sík), és a közös jegy a szabadság, kötetlenség.
  • Egyszerű (vagy egytagú, csonka) metafora: Ebben az esetben csupán a képi sík van jelen, a fogalmi oldalt nekünk kell kitalálnunk. Erre példa a "Mit ugattok, mit haraptok / Engemet, hitvány ebek!" sor, ahol a "hitvány ebek" a költőt elmarasztaló kritikusokra vonatkozik.
  • További metafora típusok az igei metafora, a főnévi metafora és a melléknévi metafora.
  • Hasonlat: A metaforánál egyszerűbben érthető, és a fogalmi és képi oldal között nem azonosítás, hanem kevésbé szoros kapcsolat, hasonlítás érhető tetten. Mindkét elemet (hasonlító és hasonlított) szerepelteti. Például: "Mint befagyott tenger, olyan sík a határ" (Petőfi) vagy "Mint komor bikáé, olyan a járása" (Arany).
  • Megszemélyesítés: Ennél a szóképnél a fogalmi oldalon élettelen dolog (tárgy, természeti jelenség, elvont fogalom stb.) áll, míg a képi síkján ember vagy az embertől különböző dolog.
  • Szinesztézia: Olyan metafora típusú kép, amelyben különböző érzékelési területről származó benyomásokat kapcsolunk össze, például "együttérzés" vagy "összeérzékelés".

• Metonímia típusú képek: Ezekben a képekben a fogalmi és a képi sík közötti kapcsolatot az érintkezés teremti meg.

  • Az érintkezés jellege lehet térbeli (pl. "alszik az egész ház" – a házban lakó emberek), időbeli (pl. "a huszonegyedik század vívmányai" – a huszonegyedik században élő emberek vívmányai), anyagbeli (pl. "a rabot vasra verik").
  • Metonímiának tekinthetők még egyéb asszociációs kapcsolatok is.
  • Alfajtái:
    • Szinekdoché (együttértés): Például: "Most rabló mongol nyilát / Zúgattad felettünk" (Kölcsey).
    • Metalepszis (felcserélés): Az előzmény és a következmény felcserélése. Például: "Férfúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott…" (Homérosz).

• Összetett költői képek: Ezek az alakzatok és a képi elemek kombinációjából jönnek létre, és komplex költői képnek is nevezik őket, ha a szemléleti, hangulati és fogalmi egység egyszerre hat a befogadóra.

  • Allegória: A metaforából származó szókép. Egy elvont fogalom megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Jellemzője, hogy hosszabb gondolatsoron, vagy akár egész művön végigvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, illetve megszemélyesítés. Például Petőfi "Föltámadott a tenger" című versében a tenger képe a népet jelenti, vagy Arany János "A rab gólya" című versében a madár képe a költői lét hasonló problémáival azonosul.
  • Szimbólum (ismertetőjel): Asszociatív kapcsolat két dolog, jelenség, fogalom stb. között. Megteremtésében és az értelmezésében is egyéni asszociációkon alapul a lehetséges jelentések köre. Például Ady "Harc a Nagyúrral" című versének "disznófejű" alakja a kapitalizmus szimbólumaként értelmezhető.

Összességében a szóképek hatásfokozó eszközök, amelyek segítenek érzéseink, gondolataink és szándékaink kifejezésében, és a közlés képfelidéző ereje által új gondolati, érzelmi és hangulati állapotba juttatják a befogadót.