I. A Kommunikáció Alapjai: Definíció és Eredet A kommunikáció egy alapvető folyamat, melynek gyökerei a latin "communis" szóból (jelentése: „közös, köz”) vagy a "communicatio" szóból (jelentése: „közzétesz”) erednek. Lényegében a kommunikáció egy információ mozgásba lendítése, két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználása. Jelenthet érintkezést, közlést, vagy híradást is. Bármely folyamat, amelyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával közöl valamit, vagy az egyik a másiknak információt ad át, kommunikációnak nevezhető.

Az emberi kommunikációt az jellemzi, hogy a kapcsolatban álló felek valamilyen jelrendszer segítségével kerülnek kapcsolatba, információkat adnak át, és hatnak egymásra. Fontos megjegyezni, hogy nem csupán emberek, hanem más élőlények (például állatok, növények) és anyagi részecskék (például anyagok egymásra hatása érintkezés során) is képesek kommunikálni. A kommunikáció létrejöhet más élőlények és gépek között is.

II. A Kommunikációs Folyamat Tényezői és Elemei A kommunikáció megértéséhez elengedhetetlenek a folyamatban résztvevő elemek és tényezők:

• Adó (közlő) / Feladó: Ő a kommunikáció kezdeményezője, az információközlő.
• Vevő (befogadó) / Címzett: A kommunikáció üzenetének befogadója. Az interakció során maga is lehet adó/közlő, azaz a szerepek felcserélődhetnek.
• Üzenet: A közlés tartalma, maga az információ, amit az adó a vevő számára küld vagy kommunikál.
• Kód: Az a jelrendszer, amelynek segítségével az adó eljuttatja az üzenetet a vevőhöz; ez a közlés eszköze és módja. Az üzenet kifejező, összefüggő jeleit nevezzük kódoknak, melyek lehetnek nyelvi és nem nyelvi kódok is.
• Csatorna: A konkrét fizikai eszköz (például a levegő, a telefonvonal, kőtábla, levél, tapintás stb.), amelynek segítségével az adó az üzenetet eljuttatja a vevőhöz.
• Kontextus (beszédhelyzet): A kommunikációs folyamatot körülölelő valóság, amely biztosítja a szereplők számára például a közös nyelvi környezetet ahhoz, hogy az üzenet átadása elérje a célját. Közös nyelvi környezetnek számít a közös földrajzi hely, az azonos szocializációs közeg (család, iskola, munkahely), vagy a rokon szakma, hobbi és érdeklődési kör. A közös előismeret és valóság is ide tartozik.

A kommunikációban mindig a feladó küld üzenetet a címzettnek, aki azt értelmezi, és ha módja van rá, válaszol. A folyamat során fontos a közös nyelv és a közös előismeretek.

III. A Kommunikáció Célja és Funkciója A kommunikáció számos célt szolgálhat:

• Információ átadása
• Kapcsolatteremtés és kapcsolatfenntartás
• Tájékoztatás és felhívás
• Gyönyörködtetés, melynek esztétikai szerepe van
• Érzelemkifejezés

Emellett a kommunikációnak van egy értelmező, vagy más néven metanyelvi funkciója is, amikor a nyelv segítségével a nyelvről beszélünk.

IV. A Kommunikáció Típusai A kommunikációt többféleképpen is csoportosíthatjuk:

• Közvetlen kommunikáció: Akkor jön létre, amikor a feladó és a címzett egy időben van jelen.
• Közvetett kommunikáció: Akkor valósul meg, ha nincs egy idő és egy hely a felek között.
• Egyirányú kommunikáció: Ekkor a hallgató nem válik beszélővé.
• Kétirányú kommunikáció: Jellemzője a beszélgető és hallgató szerepek cseréje.
• Tömegkommunikáció: A kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon közvetít információkat nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével. Jellemzően felhívó szerepe van (például tévé, rádió, számítógép).

V. A Kommunikáció Zavara és Zaj A kommunikációs folyamatot számos tényező zavarhatja meg, gátolva az üzenet célba jutását:

• Az egymás meg nem értése.
• A fáradtság.
• Az egymás füle mellett elbeszélés.
• Eltérő beszédhelyzet.

Ezeket a folyamatot megzavaró, az üzenet eljutását gátló tényezőket összefoglaló néven zajnak nevezzük.