A Frank Királyság és Birodalom Alapjai

A középkori európai államok fejlődésének gyökereit a Frank Királyságban találjuk. Ennek alapjait a Meroving családból származó Klodvig (482–511) rakta le, amikor egyesítette a frank törzseket, és létrehozta a Rajnától a Loire-ig terjedő birodalmat. Klodvig felvette a keresztséget, és "rex Francorum" címet viselt.

Klodvig halála után az állam felosztásra került fiai között, majd három részre szakadt. Ebben az időszakban a gyenge királyok mellett a majordomusok irányították az államot. A majordomusok vetélkedéséből Pippin került ki győztesen 687-ben. Az ő fia, Martell Károly (714–741) erősítette meg a központi hatalmat, és 732-ben a poitiers-i csatábanmegállította az arab előretörést. Martell Károly fia, Kis Pippin (741–768) pedig a római pápa támogatásával 751-ben letaszította az utolsó Meroving uralkodót a trónról, és megszerezte a királyi címet.

Kis Pippin fia, Nagy Károly (768–814) volt az, aki létrehozta a hatalmas Frank Birodalmat, és megszerezte a császári címet.

• Nagy Károly több mint 50 hadjáratot szervezett, és birodalma az Atlanti-óceántól az Adriáig, a Dunától az Odera torkolatáig terjedt.
• A legfontosabb esemény 800-ban következett be, amikor Rómában III. Leó pápa császárrá koronázta Nagy Károlyt. Ez a momentum jelképezte a Nyugat-római Birodalom újjáéledését, és egy új, keresztény alapokon nyugvó birodalom születését.
• A birodalom központja az új főváros, Aachen lett, ahol császári palota épült.
• Kialakult egy fejlett közigazgatás: felállították a kancelláriát az írásbeli ügyintézésre, jól képzett hivatalnokokkal.
• A birodalmat grófságokra osztották, a határok mentén pedig őrgrófságokat (mark) létesítettek. A grófok feladata volt a helyi közigazgatás, igazságszolgáltatás és hadvezetés.
• Nagy Károly számos kolostort alapított, amelyek a tudomány és a művészetek központjaivá váltak, és bevezették a hét szabad művészet oktatását.

Nagy Károly halála után utódja, Jámbor Lajos (814–840) uralkodásra alkalmatlan volt. Fiai 843-ban a verduni szerződésben osztották fel egymás között a birodalmat három részre: II. (Kopasz) Károly a nyugati területeket, Német Lajos a Rajnától keletre eső területeket, míg Lothar a középső területeket és a császári címet kapta. Ez a felosztás alapozta meg a későbbi Franciaország, Németország és Itália fejlődését.

A Hűbériség (Feudalizmus) Rendszere

A Frank Birodalom utódállamaiban és egész Nyugat-Európában a VIII–IX. században vált uralkodóvá a hűbériség (feudalizmus) rendszere.

• A hűbér (feudum) egy újfajta birtoklási forma volt, ami kezdetben adományokból alakult ki. Eleinte kötöttség nélküli ajándékok voltak, később megjelent a hivatalhoz kötött, nem örökletes honorbirtok, majd Nagy Károly idején a feltételes, de nem örökletes benefícium (hűséghez és katonai szolgálathoz kötött). A IX. századtól terjedt el az örökletes, feltételes hűbérbirtok, a feudum.
• A hűbéri viszony a földet adományozó senior (hűbérúr) és a megajándékozott vazallus (hűbéres) között jött létre, és személyes kapcsolatot jelentett, amelyet hűségeskü pecsételt meg.
  • A senior kötelezettségei közé tartozott a védelem, az igazságszolgáltatás és a gondoskodás (birtokadomány).
  • A vazallus kötelezettségei magukban foglalták a "consilium et auxilium" (tanács és segítség) elvét, ami azt jelentette, hogy részt kellett vennie a hűbérúr bíróságának működésében, adminisztratív és politikai teendőkben, fegyveres szolgálatban, és pénzbeli helytállásban is.
• Kialakult egy piramis-szerű hűbéri láncolat, amelynek csúcsán az uralkodó állt. A király hűbéri esküt követelt a nagyuraktól (hercegek, püspökök), akik cserébe hűbérbirtokot kaptak. Ezek a nagyurak ezután saját vazallusaiknak adtak hűbérbirtokokat.
• A hűbéri lánc egyik legfontosabb sajátossága a "az én vazallusom vazallusa nem az én vazallusom" szabály volt. Ez azt jelentette, hogy közvetlen, személyes kapcsolat csak a hűbéri lánc szomszédos szintjei között létezett. Ez a szabály magyarázza a feudális széttagolódást, vagyis azt, hogy a király tényleges hatalma csak arra a területre korlátozódott, ahol közvetlenül érvényesült a földesúri hatalma. Az egyes országok hűbéri láncolatai eltértek, például a francia 8 szintű, a német pedig 7 szintű volt.

A Feudális Állam Működése: Anglia és Franciaország

A hűbériség és a központi hatalom fejlődése eltérő utakat járt Angliában és Franciaországban:

Anglia:

• I. Vilmos (1066–1087) normandiai hódítóként szigorú, központosított hűbéri rendszert hozott létre. 1086-ban minden hűbérestől hűbéresküt követelt, és összeíratta Anglia lakóit és birtokait a híres Domesday Bookban. Ez megerősítette a királyi hatalmat.
• I. (Könyves) Henrik (1100–1135) tovább folytatta az államszervezést: létrehozta a királyi kincstárat, és seriffeket nevezett ki a megyék élére.
• II. (Plantagenet) Henrik (1154–1189) idején a szabad emberek királyi bírósághoz fordulhattak, kialakult a bírósági tárgyalás 12 tagú esküdtszékkel. Katonai szolgálat helyett pajzspénzt szedett, amiből zsoldossereget szervezett.

Franciaország:

• A XI. század elején Franciaország a teljes széttagoltság állapotába került, a királyi hatalom csak Párizs környékére terjedt ki.
• A központi királyi hatalom megerősödése a XII. században, VI. és VII. Lajos királyok alatt kezdődött.
• II. Fülöp Ágost (1180–1223) területeket szerzett a kihalt családoktól, és háborút indított az angolok ellen, megszerezve az angol király franciaországi birtokait. A dél-franciaországi eretneküldözéseket is birtokszerzésre használta.
• IX. (Szent) Lajos (1226–1270) győztesen zárta le az angolokkal vívott első százéves háborút, betiltotta a magánháborúkat, értékálló pénzt veretett és zsoldossereget tartott fenn.

A Rendiség Kialakulása és a Rendi Monarchia

A hűbériség után a középkori államok fejlődésének következő szakasza a rendiség kialakulása volt, amelyben a királyi hatalom és a társadalmi csoportok, azaz a rendek, együttesen gyakorolták a hatalmat.

Anglia:

• I. Földnélküli János (1199–1216) franciaországi birtokainak elvesztése és a megnövekedett adók miatt a főurak szervezkedni kezdtek.
• 1215-ben kikényszerítették tőle a Magna Charta Libertatumot, ami tiltotta a túlzó adóztatást, az adók kivetését a bárói tanács engedélyéhez kötötte, és ellenállási jogot biztosított a nemességnek, ha a király nem tartotta be ígéreteit. Ez egy alapvető dokumentum volt a királyi hatalom korlátozásában.
• III. Henrik (1216–1272) 1258-ban kiadta az Oxfordi províziókat, melyben ígéretet tett az adószedés bárói tanács általi jóváhagyására. 1264-ben nemesi felkelés tört ki, amelynek nyomán Simon de Monfort lett a kormányzó, és ő 1265-ben összehívta az első országos rendi gyűlést, kiegészítve a bárói tanácsot a grófságok és városok követeivel.
• I. Edward (1272–1307) 1295-ben összehívta a mintaparlamentet, ami ettől kezdve már folyamatosan ülésezett.

Franciaország:

• IV. Szép Fülöp (1285–1314) tovább erősítette a királyi hatalmat. Konfliktusba került a pápasággal az egyházi adók miatt, aminek eredményeként 1302-ben általános rendi gyűlést hívott össze, amely a pápa ellen hozott határozatot.

A Rendi Monarchia:

• A rendi monarchia olyan államforma, ahol a király és a rendi gyűléseken ülésező rendek együtt gyakorolták a hatalmat (rendi dualizmus).
• A rendek széles jogkörökkel rendelkeztek: adómegajánlás, katonák megajánlása háborúk esetén, törvények előkészítése és elfogadása.
• A legfőbb szerv a rendi gyűlés (Angliában a parlament) volt. A végrehajtó hatalom (hadsereg, külügyek, pénzügyek) a király ellenőrzése alatt állt, míg a középszintű igazgatás (grófságok, megyék) a rendek irányítása alatt álló testületek kezében volt.
• A politikai rend fogalma azonos politikai kiváltságú, gazdasági helyzetű és érdekű csoportokat jelent, amelyek közösen lépnek fel érdekeikért.
• A rendiség elméleti alapjai két fő forrásból eredtek:
  • A római jog továbbélése: Az "Ami mindenkit illet, azt mindenkinek jóvá kell hagynia" elv alapján a királyságot is közösségként, az országlakók közösségeként határozták meg.
  • Aquinói Szent Tamás új államelmélete: Szétválasztotta az egyház és az állam feladatait. Fontos elmélete volt a népfelség elve, miszerint az uralkodó a néptől nyeri hatalmát, és az országot mint közösséget a népet képviselő tanáccsal (rendi gyűlés) együtt kell irányítania.

A Rendi Gyűlések Felépítése:

• Angol parlament: Két házból állt: a Felsőház (House of Lords) a főpapokat és világi főurakat tömörítette, míg az Alsóház (House of Commons) az egyes grófságokból és városokból érkező 2-2 követből állt.
• Franciaországi rendi gyűlések: Az Általános rendi gyűlés (États généraux) a három rend (papság, nemesség és a harmadik rend – városi polgárság, szabad parasztság) külön ülésező képviselőiből állt. Léteztek tartományi rendi gyűlések is. A király szükség esetén összehívhatott egy szűkebb testületet, az előkelők gyűlését (Notables), hogy sürgős ügyekben tanácskozzon.

Európa Összehasonlító Fejlődéstörténete

Európa fejlődése a középkorban nem volt egységes, belső határok (pl. Rajna-völgy, Elba-Lajta, Al-Duna, Kárpátok) mentén különböző régiók alakultak ki, eltérő sajátosságokkal.

800–1050 (Integráció 1. Fázisa):

• Nyugat-Európa: Kialakul a hűbériség, mint magánjogi, vertikális függőviszony, mivel nincs erős központi hatalom. Jellemzője az emberi méltóság megőrzése és a szerződéses jelleg. Megjelennek a társadalmi rendek (imádkozók, harcosok, dolgozók), és megszűnik a theokrácia.
• Közép-Kelet-Európa: Megszerveződnek a territoriális államok, de a társadalom még barbár viszonyokat mutat. A legerősebb törzsfő lesz a fejedelem (később király).
• Kelet-Európa (Bizánc és Kijevi Rusz): Bizánc fénykorát éli, nincs hűbériség, a helyi földbirtokosok és a központi bürokrácia játszik fontos szerepet, és megerősödik a cezaropapizmus. Megalakul a Kijevi Rusz.

1050–1300 (Integráció 2. Fázisa):

• Nyugat-Európa: Kialakulnak az autonóm, szabad városok és a politikai rendek (nemesség, egyház, polgárság). Szilárd államok fejlődnek ki a hűbériség és a rendiség talaján. A jobbágyság egységessé válik. Megkezdődik a külső terjeszkedés (hospesek Kelet-Európa felé, keresztesek a Közel-Keletre).
• Közép-Kelet-Európa: Kísérlet a Nyugathoz való felzárkózásra. Párhuzamosan alakulnak ki a hűbéres (familiaritás) és rendies szerkezetek, nyugati minta alapján. Torzulások is jellemzők: túlburjánzó nemesség (pl. Magyarországon 5%, Franciaországban 1%), torz városfejlődés (sok mezőváros, kevés autonóm "szabad királyi" város, kicsi polgárság arány), és a városok bár részt vehetnek a rendi gyűlésen, szavazati joguk nincs.
• Kelet-Európa: Végleges elszakadás vallásilag is. Állandó külső támadások érik (arabok, törökök, tatárok). Mivel nem érkeznek hospesek, nyugati technikai, jogi és kulturális hatások nem érik. Jellemző a despotikus hatalom, a szolgáló nemesség és az autonóm városok hiánya.

1300–1450 (Általános Válság / Fellendülés / Rabiga):

• Nyugat-Európa: Általános válság időszaka: csökkenő terméshozamok, éhínségek, járványok, hűbéri viszonyok lazulása, háborúk (pl. százéves háború), lovagság visszaszorulása, ideológiai válság és egyházszakadás.
• Közép-Kelet-Európa: Fellendülés és viszonylagos nyugalom időszaka, gazdasági és kulturális virágzás. A térség államai megerősödnek és jelentős európai szerephez jutnak.
• Kelet-Európa: Rabiga: a törökök megkezdik expanziójukat Délkelet-Európában, Oroszország tatár uralom alatt áll.

1450–1640 (Abszolutizmus / Megszűnő Államok / Megmerevedés):

• Nyugat-Európa: Az abszolutizmus kialakulása a válság megoldásaként. Az állam a társadalom fölé nő, a király egyeduralmat épít ki, melynek támaszai a zsoldoshadsereg, a bürokrácia és a polgárság. Jellemző a merkantilizmus, az Atlanti-óceán felértékelődése, a manufaktúrák és a tőke felhalmozódása. A megerősödő polgárság forradalmakban jut hatalomra.
• Közép-Kelet-Európa: Itt is jelentkezik a központosítás, de anyagi alapja a jobbágyság adói, és csak rövid ideig tart, mert a térség államai elveszítik függetlenségüket. Agrár szerepet kapnak a világgazdaságban. A térség államai később a Habsburg Birodalomban egyesülnek.
• Kelet-Európa: Bizánc megszűnt, a törökök elfoglalják a Balkánt. Oroszországban kialakul az abszolutizmus, amely despotikus, és egészen a XX. századig fennáll. Oroszország a XVI. századtól terjeszkedésbe kezd.

Ez a vázlat remélhetőleg átfogó és könnyen érthető képet nyújt a középkori európai államok és társadalmak komplex fejlődéséről.